Mert átéltük a poklot
Írta: szhemi Dátum: Június 28 2010 19:39:39
Gy
Tán haragszik ránk az ég?
hogy úgy ver tüzes nyilával,
mintha épp leszakadni készülne.
Teljes hír
Tán haragszik ránk az ég?
hogy úgy ver tüzes nyilával,
mintha épp leszakadni készülne.
Tengert zúdít ránk,
viharba ráncolja homlokát,
s a feketén izzó felhők
ordító pofája, most átkot kiált.
Vad folyammá duzzadó patakok,
hegyről rohannak, völgyet árasztanak,
alatta, sarjadó életek rohadnak.
Házak omlanak, keservesen, jajongva,
anyókák, apókák borulnak a földre zokogva.
Oda a múlt, oda az élet.
Vörösre sírt szemek, most nem alhatnak.
Tán haragszik ránk az ég?
Évszázados bűnök nehéz bilincsét
töri most ketté a természet.
Dühe, mint ostor csapása,
az ellene vétők hátán, véresen csattan,
visszaveszi, mi övé volt egykor.
Útjába ne állj, mert elemészt,
és új hantokat emel állat, s ember felett.
Mert átéltük a poklot, s éljük az óta is.