Bolyongás...
Írta: sziszifusz Dátum: Június 29 2010 10:09:32
Sz

Bolyongok az Úr hideg sötétjében,
nem láthatlak már de érzem illatod.
Ében feketén borult rám az éden,
a légüres térben minden megfagyott.
Teljes hír


Bolyongás...

Bolyongok az Úr hideg sötétjében,
nem láthatlak már de érzem illatod.
Ében feketén borult rám az éden,
a légüres térben minden megfagyott.

Meteorlétbe száműzött könnycseppek
grafitkristályú jégvirágot sírnak.
Végtelenségbe karcolják, - szeretlek!
Ám te csak azt látod: varjak vonulnak...

Nem voltam gyémánt, inkább színes kavics,
tarka pillangók mosolypihenője.
Most csak aurád emlékképe van itt,
kőkoporsómba ágyazva örökre.

Látom a Földed óceános kékjét,
légköröd vékony páradús hajlatát,
őserdők zöldes fülledt szenvedélyét,
s érzem tüzeid áradó illatát.

Bolyongok az Úr hideg sötétjében,
de őrzöm mert értem, meggyötört álmod.
Hozzád indulok, suhanok merészen,
a Hold abroszán járok haláltáncot.

Kősziklám izzik, hevíti az ózon,
hulló csillagodként zuhanok porba.
- Ugye felemelsz? - és én ringatózom
még egy utolsót, ölelő karodba'...