Meztelenül
Írta: Barbi Dátum: Október 10 2007 19:51:19
Arcomat a tekintetébe emelte,
s én csak néztem ?t,
H
Teljes hír
...
És akkor sírt.
Nem is igyekezvén eltakarni,
elrejteni arcát el?lem.
Felemelt fejjel szegezte rám
könnyeinek kiáltó
egyedül-igazságát.
S én félt?n-félve olvastam
gyönyör? szemeib?l ki,
hogy megsz?nt körülötte a külvilág,
s hogy érdektelenné lett benne
minden, ami volt vagy ami lesz.
Önmagáról is megfeledkezett rég.
Engem éhezett menthetetlenül.
Rám várt, az esend?re,
szíve minden dobbanásának
kínzó szomjúsága.
Szemeimbe forrasztott,
könnybelábadt szerelmével
láncolt magához mind er?sebben,
s tette az id?t id?tlenné
magunkért vele.
Simogatásaiban
talán még azt is
gyötr?dve kérni véltem,
hogy tanuljam meg végre
szeretni önmagam, ahogy ? teszi.
S én egyre újuló hittel csodáltam,
hogy oly' kérlelhetetlenül mondja
és csak mondja némán
a "Csak Te kellesz!"-eket.
Nem t?rve,
nem engedve megingásom;
a szégyenkezés, a zavar
el-elpislogását.
Arcomat a tekintetébe emelte,
s én csak néztem ?t,
míg megrendültségemben
végleg utol nem értem.
És akkor sírt,
s megölelt.
...