Én kis Hercegnőm
Írta: Hullocsillag Dátum: Július 01 2010 07:57:27
Gy

Álomföldön, Csodaországban bukkantál fel, én kis Hercegnőm,
Képzelet fátyola libbent felfedvén nekem kedves arcodat,


Teljes hír


Fekete-fehér képű ágyban hajtottam álomra fejemet,
Levetkőzvén a ráció tonnasúlyos rabigaláncait,
Megtalálván a színszikrázó bűvös Álomföldön helyemet,
Ahol nem tennék mást – csupán csodálnám a tündérek táncait.

Varázserő szövi meg finoman álmokat tartó oszlopát,
Bűvölet keze hajlít fodrokat a tengerkék reménytóba,
Múltládikába zárja egy ige a múlt bántó fondorlatát,
S tavaszmelegség olvasztja bele arcát a megfagyott hóba.

Álomföldön, Csodaországban bukkantál fel, én kis Hercegnőm,
Képzelet fátyola libbent felfedvén nekem kedves arcodat,
Szívem dobbant, amidőn te lettél az én új éltető erőm;
Hogy egyszer megvívod a valóságtengellyel értem harcodat.

Talán felébredek, és ott leszel majd, mosolyogsz, mert létezel,
És velem vagy, már nem választ el se álom, se valóságvilág,
Nem vagy káprázat, tényleg létezel; megérinthetlek, lélegzel,
És oly szerelem nyílik, mely nem hervad el, mint egynyári virág.

Ha létezel, együtt tán megépíthetjük a létező tavaszt,
S örökkön-örökre aludni térhet a zordon jéghideg tél,
Ha létezel, lebontom utamon a meghalni vágyó szakaszt,
És elhiszem: létezik még oly tűz, mely örökkön-örökké él.