Sissy
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 04 2010 13:54:27
H
A parkban a szél méz illatát hordja,
Vibráló arany az út s az úszó távolok,
Visszaverődik az égtükrön a szobor orma,
Látunk remegni sok levél-ablakot.
Teljes hír
(Gödöllő, Erszébet park)
A parkban a szél méz illatát hordja,
Vibráló arany az út s az úszó távolok,
Visszaverődik az égtükrön a szobor orma,
Látunk remegni sok levél-ablakot.
Itt áll sudáran, haja mohos kőre omolva,
Megtörik a csend s úgy tetszik néha, hogy
A fákon át, mintha valaki hívna suttogva,
S múlt zaját koppantják rohanó napok.
Az allén koronás pompa, lombtól takartan
Tekint a naptól szítt lugasban,
Ágak között betör a gyenge fény,
S az éj tolakodón örül, hogy felmerülhet,
Borostyánnak segít s köveken kúszva ül meg,
Fenséges arcán és dicsőült nevén.
.
.
Évszakok lágy sugara járja
Évszázados fák ágait s ő büszkén áll,
Mint istennő, magyar mentéjén látja
A kor, mint játszik reidőin a kósza árny.
Gömbölyű vállán annyi tél sírta ki magát,
Hogy e könnyek a követ kicsorbították rég,
Lába a makacs cserjékkel vív csatát,
Körötte pázsit, törött roncs kőfüzér.
A tavasz ibolya parfümöt fon hajába,
S madárfütty köszönti a fák koronáján,
Kikelet éneke roppan a kavicson s a fény
Birkózik egyedül, hogy szépségét felfedje,
S készen a megbecsült tiszteletre,
Két szerelmes gerle vált csókot lábfején.