Bécsi képeslap
Írta: csontosmarta Dátum: Július 04 2010 14:03:20
H
Távoli múlt ösvényén
int a szobor, s a tér szürke
homlokzatán méltóságba
olvad a lázadó sas.
Teljes hír
Távoli múlt ösvényén
int a szobor, s a tér szürke
homlokzatán méltóságba
olvad a lázadó sas.
Dalba kötött virágok fénye
omlik.
Mozart ária ring az álmos
délután csendjében
kacagó lombok szövetén.
Goethe árnyékába ülök.
Lángra kap a kőbe vésett
üzenet.
Schiller tolla vezeti
kezem. Ragyog a titok.
Meggyújtott fáklyámat emelve
megleltem végre óvóhelyem.
Virágzásba fordul a holt
anyag, s tovább adja, mi
lényege.
Térdelek veled az emlékben,
s naponta török magamból neked.
Kristályba csiszolt forgatag
az utca képe, Ázsia
keze táncol a húrokon.
Jegeskávébe szűrt hangulatom
izzó metronóm a fokozaton.
Csak egy fotó a fiakker
oldalán, s közben kezem
végigfut a luxus áramvonalán.
Grüss Gott!-nyílik rám az ég,
s a távoli ürességből kilépve
magába zár a csoda.