Méhecske
Gyászban van a méh,
S jó gazdájaként
Átölelem én.
Együtt görcsölünk,
Mit hoz a jövő,
Lesz-e új esély?
Sír a méhecske,
Vörös könnyekkel
Siratja magát,
S nagy feladatát.
Rég erre készült,
Végül mégsem szült.
Elvesztette őt,
Kit annyira várt,
S nehezen döntött,
A műtét nem árt?
Mélységes a gyász,
S nincs vigasztalás!
Menj össze méhem,
Nincs rá szükségem,
Hogy szép nagyra nőj!
Hisz nincs már baba
Benned tapadva,
Angyalka lett ő.
Most nagyon kemény
Méhnek, s léleknek
Várni,hogy hit s vágy
Újraélednek.
De talán egyszer
Megint lesz remény.
( Egy kedve barátom fájdalmas története.
Mely nagyon mélyen megrázott!)