Oly korban élek én e földön,hol a törvénynek már szava nincs,
s csak nevedtől függ,hogy csattan-e majd csuklódon a bilincs,
hol az igazság csak utópia,csak a pénz lehet a hatalom,
hol agyonlőnek,mint egy kutyát egy vérszínű hajnalon...
Oly korban élek én e földön,hol egy apa bármit megtehet,
halomra gyárthat kínhalálra több tucatnyi gyermeket,
hol az otthonodban sincs már béke,csak borszagú félelem,
hol a pofon az úr,s régen nem a színtiszta értelem.
Oly korban élek én e földön,hol szeretni már nem lehet,
hol közönnyel nézik egymás kínját szívtelen,vad emberek,
hol kinéznek,ha másként élsz,ha szíved még nem halott,
s nem remél már senki talán boldogabb holnapot.
Oly korban élek én e földön,hol élni mégis érdemes,
ha van ki mégis ember marad,ha van még akit szeretsz,
s van egy hely,egy apró sarok,hol az lehetsz,ki voltál,
s ha egy más világban majd abból élsz,mit itt,ebben tanultál...