elcsitítasz. Pedig bennem
még száz meg száz vihar dúl,
lélekmenti, szívből jövő,
maga alá begyűrve.
Szabadságom szárnyát szeged,
vagyok a falakon innen,
mint csendes kirekesztett,
mit csak búbánat dajkál.
S valahol, oly nagyon messze,
büntelen harang kondúl
a megörzött erényért,
mit alapkőnek raktál.
"Amikor a változás szele fúj
egyesek védőfalat építenek,
mások szélmalmokat."