Összetört lelkem, minden darabja k?vé vált
Írta: encikeangel Dátum: Október 12 2007 08:45:41
Egy ember menthet meg engem, szerelmem,
Jöjj vissza, s mentsd meg halványuló lelkem.
H
Teljes hír
Összetört lelkem, minden darabja k?vé vált
Haldoklom. Lassan elterül gyenge testem.
Minden elt?nt, mit én az életbe kerestem.
Minden vágyam, egy perc alatt köddé vált,
Összetört lelkem, minden darabja k?vé vált.
Próbálom felszedni, de lyukas a tarisznyám,
Hullanak ki ismét a darabkák, nincs hazám.
Nem tudok oly helyet, hol nyugalmat lelek,
Nem tudok oly helyet hol boldogan élhetek.
Csak azt tudom, szenvedek, mára elvesztem,
Feladtam. Tudom nem szabadna ezt tennem.
Csak a fájdalom tündököl vérz?n az arcomon,
Óh, én már nem gondolkozom a holnapomon.
Sebeim nem gyógyulnak, s egyre felszakadnak,
Újra és újra helyet adva a keserédes múltamnak.
Édes, mert voltál nekem, melletted megleltem,
Összes gyönyör?séget, s önmagam lehetettem.
Keser?, mert elmentél, elhagytál engem, s fáj,
Minden perc, s zokogva ordít körülöttem a táj.
A te nevedet suttogják a fák halkan, süvít szél,
Szórja szét szavaid, az összeset mi bennem él.
Szemeim csillognak a könnyekt?l, lassacskán,
Végig gördül a csepp, emberek néznek én rám.
Kérd?n bámulnak, s nem tör?dve állnak tovább,
A jelen lehetne valaha ennél is jóval mostohább?
Mindegy. Én ezt talán soha nem fogom tudni,
Hiszen a bánatomba úgy is bele fogok halni.
Egy ember menthet meg engem, szerelmem,
Jöjj vissza, s mentsd meg halványuló lelkem.