A fal túloldalán
Két világ közt lebegsz
vékony üvegfal választja el
átlépni nem tudod..
nem is akarod várakozol.
Mire vagy kire vársz
ellenséged mögötte áll?
ezért üvegfal mögé rejtezel
nézed a másikat, ő milyen.
Bosszú fűt belül, rideg magány
betörhetnéd vékonyka falát
de te azonban nem akarod
jéghideg tekinteted áthatol.
Vársz.. egyszer mégis megnyílik
s te ott állsz rezdüléstelenül
más világnak képzeled a tiéd
azt gondolod oda nem hatol be kéz.
Se szó, se semmi mit nem akarsz
figyelheted miből kitépted magad
álldogálsz, figyelsz türelmesen
a fal túloldala – csak a tied.