Itt fekszem egy idegen kanapén
És idegen csillagokat nézek
Fojtóan néma, csöndes a szoba
Fejem rázom, magamban beszélek.
Nem tudom többé, ki és hol vagyok
Jégként olvad el egyéniségem
Hiányod fel-felcsillan, mint ahogy
A fény játszik a Duna vizével.
Mért kínzol, ha nem is akarsz engem?
Ellöksz, utána magadhoz rántasz.
Lelkem fodrait kiteregettem,
Mégsem kaptam semmire sem választ.
Annyira akarlak, hogy nem tudod
Már elképzelni, milyen nyomorult lettem.
Bevallom - nem trükközök, hazudok -:
Szeretlek, szeretlek és szeretlek.