Álom
Írta: Samu Dátum: Október 13 2007 06:13:05
A nap lenyugvó vörös sugára,
Már csak sorvadó porhüvelyem látja.
H
Teljes hír
Erd?k övezte távoli hegyek,
Pusztaság melyen felétek sietek,
S?r? homokvihart kavar a futó szél,
Ruhámat szakítja utol sose ér.
Lángnyelvek csapnak a földr?l magasra,
Félek, s lábaimmal csak lassan haladva
De mégis megyek.
Üldözött vadként át a homoktengeren
Magányos farkasként szabadon, keservesen.
Ezer seb égeti egyre testemet,
Fejem zúg, sötétlik, most is szenvedek.
Fájdalom hasítja ketté a testem,
Torz rémalakok táncolnak köröttem,
Kusza álomképben suhannak a felh?k,
A kék égre fehér ködöt játszó sell?k,
S magam vagyok oly egyedül,
Bár szívem még mindig lángoló.
Nem érek soha el távoli hegyeket,
Nem látok többé erd? rengeteget,
A nap lenyugvó vörös sugára,
Már csak sorvadó porhüvelyem látja.