Képvilág
Elnézem magam előtt a semmit
a nagy ürességet mi maradt
pedig nem mindig volt ez így
előtte tarka képek játszadoztak.
Vidám dalok, kisebb-nagyobb örömök
boldogság remények a színek mögött
várva-várt álmok s valóság…
veszett most el, űr maradt nyomán.
Eltört rózsaszál mi eltörni nem akart
szirmáról harmat hull földre hallgatag
nem jajong nem szól lassan múlik el
elszárad csak emléke pihen csendesen.
Visszahozni a képet igen azt lehet
csakhogy…restaurálni kellene
s ér- e valamit az a más képvilág
nézem az ürességet tanácsot várok rá.
Kavargó lelkek, egyik ilyen másik olyan
súlyos csatát vívnak hangtalan
van-e áldozat, van pedig nem csatáz
csak keresi színes szép jövő csillagát.
Csillagát mi valaha neki küldetett
vigyázza a törékeny múló életet
féltve őrzött.. árva lelkeket
Fortuna őrizze e kósza léteket.