A szürkületben, félénken hullanak a levelek,
Egy lepelben, melyet a szél rozsdavörösben hordoz.
A Nap piros kanasztát játszik,
A felhők légies szélein, rámáin,a rózsáknak színében ragyog.
E hónap, a sártól elárasztott szélén sétál
A November úr, hátratett kezekkel,
Még hallatszik a békák brekegése,
S a szamócák már félig az Őszben állnak elsüllyedve.
Csigához hasonló felhők nyomokat hagynak maguk után,
A hegyekben a tavak vízzel megtelnek,
Lassan hidegedik s a Hold sajtja növekvő,
S egy ladikot a tó vize ritmusosan ver itt.
Falunkban megérett a szőlő, dió, szilva,
Tudom, Én már mindezt nem fogom látni.
Kacskaringós útjait jól ismerem,
Szilágyság, Magura... mennyire tudlak imádni.