Hiába rázom, hitvány az álom...
Írta: Sancho Dátum: Július 14 2010 13:25:55
Gy
Kifordítottam a szívem látod, üres porzsák,
nincsenek benne se szerelem, se szeretet morzsák.
Teljes hír
Kifordítottam a szívem látod, üres porzsák,
nincsenek benne se szerelem, se szeretet morzsák.
Évek óta nem vagy éhes, nem szórsz felém semmit,
hát ennyit érek én neked, csak ennyit?
Hiába rázom, hitvány az álom…
Már lassan szívem sincsen, odaadtam neked,
ó asszony, démoni lett mára már a lelked.
Alig van szavad, mosolyod, az ölelésed hideg,
de nem hagyom, hogy szívem utolsó szilánkját elvigyed.
Könnyeimmel öntözöm, simogatom emlékeimmel,
új szerelemmel melengetem, tudom életre kel.
Lezárom a múltat hamarosan, a jövőbe révedek,
s mint egy phoinix, hamvaimból újra éledek.
Hiába rázom, hitvány az álom…
Élek a mának, új szívvel a szerelemnek,
élek a bujaságnak, pillanatnyi szeretetnek.
Halok mindig csak holnap és az után,
abban a létben már, sehol sem leszel anyukám!
Nem fáj, és nem szúr, és nem döglik beléd a szív,
ha izzó szerelemre, laza ölelésre hív.
Ha csak egy szóra vágyom, akarlak,
Örülnél te is minden apró morzsának.
Hiába rázom, hitvány az álom,
Nem segít semmi a horkoláson.
Titokban kúszna vissza az álom,
Hiába rázom, hitvány az álom.