ANYÁM
Írta: Mityka Dátum: Július 15 2010 11:45:46
Gy
sok-sok kilométernyire,
örök gyerekként bámulom,
megértve már, hogy mennyire
fárad nem-fáradón azon,
Teljes hír
Otthagytam messze, Istenem,
keménykötésű diplomát
lóbálva tengem életem,
s vendégként, hogyha néha lát,
jöttömre úgy csodálkozik
kérő-marasztalón, hogy itt
sok-sok kilométernyire,
örök gyerekként bámulom,
megértve már, hogy mennyire
fárad nem-fáradón azon,
hogy szemmel, szóval, bármiképp
óvjon, ha meg-megbotlanék.
S gyerekkoromba villanok,
végigfújja a szél nevem
a házakon, az udvarok
közötti játék-rejteken,
s ahogy hangjára ismerek,
rámjózanul – hitetlenebb,
konokabb lett a férfikor.
Szokásból inti már fiát,
bizonytalan a szó – s mikor
csöndem vitázza válaszát,
megérti: örökség a dac.
S ami a legtisztább marad,
ami a legnagyobb erő,
amit csak körülír a szó,
szemébe gyűjti össze ő,
éppen csak föl-fölvillanó,
s bár észrevétlenül lapul,
jelen van óhatatlanul.