Éji ballada
Halkan sír az esti szél
széttépett múltakról mesél
lehajtott fejjel némán hallgatom
kétségek árján félve suttogok.
Hold ha betekint ablak résein át
szólok hozzá várok vigasztalást
fényes csillagokkal társalgok én
reggel napsugártól várom a reményt.
De hiába faggatom az égi szépeket
nem adnak választ csodát sosem
égi gondolán egy angyal jön felém
együtt evezünk ég azúrkék tengerén.