Volt egyszer egy katica
Kinek neve volt Ica
Hátán a petty nem matrica
Élőhelye nem kutrica
Selymes fűszál az ágya
Széllel szálljon, nagy vágya
Zöld mező álmai tárgya
Nincs benőve feje lágya
Ide-oda repülget
Egy embert sem kerülget
Óvó tenyéren térülget
Napsugár alatt szépülget
Pirosló, mint az alma
Picinyke nincs hatalma
Magánügy a forradalma
Csekélyke az ő ártalma
Személye kissé hiú
Nem kell katica fiú
Pedig Ica most szép, ifjú
Hiszi, marad örökifjú…
Nem tudja ki, válogat
Az később csak várogat
Pettyes szíve ha, halogat
A végén potrohot lógat
Észbe kapott, jaj, hamar
Jött a fordulat, kanyar
Tovatűnt szorongás, zavar
Bogárfiút rejt az avar…
Katica Ica boldog
Bogár társa nem buldog
Nem gyötrik már súlyos gondok
Jobb ha happy endet mondok…