Radnai István:
PYGMALION-EFFEKTUS
baudelaire halhatatlan verse mely a szépség
szomorú elbomlásáról szól lám prózát
ír tollammal szép szemedről a kétség
amikor a test szinte ellenem feszül
a báját s mélységeit tárja ódát
kell írni mondaná attila mint szobor ledűl
és mégis most és örökké egység a tekintet
az eleven testmeleg a féltés duzzadó reménység
amelyből mint apadó kútból merítesz elégség
s csömör soha sem ront meg eléd tesz
egy feltekert vásznat s lehull törölközés
után illatfelhőbe és halhatatlanságba öltözötten
s ahogy renoire képén a kis dajka időtlen
elibém toppan és megroppant az ölelés