Forró szél kerget az égen
sivatag-száraz fellegeket,
szomjasan libbennek át a kéken,
mint elűzött szellemek
Izzón remeg a levegő,
aléltan szunnyad az Idő,
június tüze perzseli a tájat
fullasztó légörvény támad,
körülöleli fojtón a vállam
szemem káprázik fénysugárban,
ahogy tűznyilakkal bombáz a Nap
s kigyúl a föld lábam alatt.
Szárazra ég a pázsit
esőért eseng a virág,
csak a kaktusz bontja vidám szirmait
felitta hajnal harmatát,
egy napra övé a világ.
Vakító kéken ragyog az ég
kél rajta fehérlő hullámtaraj,
de elsöpri őket
a forró szél,
lázasra perzselve a bokrokat.
2007.jun.15.