Mint cikázó füstifecske
Írta: lnpeters Dátum: Július 19 2010 07:53:19
Gy
Lehet a világ bármilyen
Nyüzsgő hangyaboly,
Az anyag csupán káprázat;
Csak a Dal komoly.
Teljes hír
Mint cikázó füstifecske,
Talál ránk a Dal,
S ahogy bennünk visszhangra lel,
Játszani akar.
Mint illatos lila akác,
Él bennünk a Hit,
Onnét mássza meg a szkepszis
Kopár ormait.
Mint magányos királyi tölgy,
Mi vagyunk a Lét,
A Teremtő bennünk látja
Hírét és nevét.
(Ha a világ nem volna más,
Csupán gazdaság,
Válságkorban visszafelé
Nőnének a fák,
Talán a pénz lehetne
A mindenség ura,
S a haldokló nem szorulna
Lelki batyura.
Uralkodna az erőszak,
S a hisztéria,
S a Szellem sem volna egyéb,
Mint matéria.)
A látszat a valóságon
Talmi irha-tok,
Hiszen ami fontos, az
Még most is csak titok.
Lehet mellettünk - nem sejtve -
Ezer más világ,
Biztos, hogy az élet kínja
Ott is húsba vág.
Az élet tán süket, hamis
Konferencia,
Önvesztünkbe kergethet
A dekadencia,
De, mert létünk a Teremtőnk
Egyetlen hona;
Életünket elárulni
Nem szabad soha.
Mert nem attól veszhetünk el,
Hogyha meghalunk,
Hanem: hogyha magunk után
Rossz jövőt hagyunk.
Lehet a világ bármilyen
Nyüzsgő hangyaboly,
Az anyag csupán káprázat;
Csak a Dal komoly.