Radnai István:
A KOLTŐ DERMEDT GYERMEK
(Szabó Lőrinc démonaitól József Attila halál-játékáig)
ha sötétben félnék görbült szájú kisgyerek
fütyülnék és énekelnék perelnék veled
vagy horkolnék nyitott szájjal
száradnék az aszállyal
attila felett vonat száguld
ahogy lőrincen átfut a lelkiismeret
a párhuzamok síne tágul
istennél sincs a felelet
pogány szoborból kén szikrázik
villámvályogot ókori kovács vet
oszlopként mered a hiány itt
prométeusz a mája árán
felhasítja aprófának a tüzet
ajtófélfán vérző bárány
jézus a magamra hányt kereszt
ha sötétben félnék fáznék
takaratlan éhes csecsemő
leszállna valaki a keresztről
vagy simogatna szende nő
kirakatablak síkja áll még
szepegő szájú árnyék
mert egy sem lehet enyém
lyukas cipőben s lélekben fáznék
a bűntudat peckes terén
s az ismeretlen ismeret
kezemnek elérhetetlen
fonnyad aszalt vénült gyümölcsöket
kínál kerített éden
reszket lörinccel rozoga térdem
süket dallamot fütyülnék
felettem mélyen a villám ég