Halottakat építek. Karok, lábak, fejek, torzók
Születnek, és szülnek halott életet, szülnek regét,
Mint temetővirág holt szirmai közt bibék, porzók.
Vámpírok, szellemek és zombik borzasztó seregét
Küldöm mindent eldöntő, mindent elsöprő csatába,
Így vágván fejszém talán túl nagy – de halandó fába
Földünk álnok terepasztalán.
Halottak ébrednek. Rothadozó kezek nyújtóznak
Elő földgöröngyök alól, éhesen, mohón, bután;
Majd kísértetek, sötét fantomalakok korzóznak
Tömör kőfalak tégla és habarcstestén át sután;
Aztán vérgőzös szájú vámpírok jönnek üvöltve,
Szörnyű tépőfogaikkal csattogtatva, süvöltve
Földünk temető-ravatalán.
Halottak harcolnak. Iszonyú háborúba fognak,
A lidérclények, élőholtak, vérszopók hadteste
Támad, s csattan fémesen kard a csontnak, kard a fognak,
Hullik, s hullik véresen a sok túlvilági beste...
...de ők már eleve halottak. Fölénybe kerülnek.
Nevetek. Halottaim dicső diadaltort ülnek
Földünk megterített asztalán.
Halottakat építek. Lábak és karok, helyükre,
Foszló kezükbe rozsdás fegyver, bordáikra vert vért,
Vállukra törött pajzs, behorpadt sisak a fejükre,
És indulhatnak: onthatják a forró, oly drága vért!
Nevetek hát, kezemben ragasztó, s írom a regét:
Vámpírok, szellemek és zombik pévécé seregét
Földünk makett terepasztalán.