Aranyló napot lopok szemedbe
Hogy éjsötétben világíts nekem
Hótiszta holnapot, ha rám nevetsz
Majd visszasúglak óvó kezembe.
Tovaringó azúrkék fellegen
Vérvörös tűzben izzó nap-meleg
Puha ölelésbe zár, mint hűs selyem
Pisszenő gondolatba rejtelek.
Míg a bősz Nap lesétál, magányom
Szürke ködbe foszlik, de színed marad
Csak az ezüst Hold ölt nagykabátot.
Ha lila csendbe fészkelem magam
Hangod kitölti a némaságot
S az összes szín szivárvánnyá fakad.