S mint elfújja szellőnk, viharunk,
Mint különválva búsulunk, vigadunk.
Mint virágba borulva ősszel is,
Küzdj értem a Földdel s a könnyel is.
Ha úgy érzed késtek,
De lekéstek e szavak Téged!
Csak most jött el az idő,
Ne fújd el gyertyaként, segíteni jő.
Bátor légy, ez torz világ
De reménnyel még nő virág
E réten, e kertben, e tájon.
Csak vigasztalódj könnyezve a cseresznyefákon.
Ha névtelen vagy s nem tudod
Honnan jöttél, szemed hunyod
S Őt látod, ki nevet ád,
Királynő légy s rajtad én legyek koronád
Szép cseresznyéskertünk
Virágaiból mertünk
Szirmokat koszorúdra
S gyógyírt gombócra torkunkba.
Aludj, míg elfúj az ősz
S újra én elém jössz.
Én visszatolnálak
Honnan felém indulnának
Kecses lábaid örökké:
Csomóra kötött karjaim közé.
Inis Corphlo (2010. Július 20-22.)