Te elfelejtetted a tavirózsa illatát a tóról,
Mely lustán lebegett... és álmosan,
S a Nyugat, mely csodásan lecsúszott...
Akkor visszajöttél szerelmem, férjuram.
Ha eszedbe jutna: Hogy örökre elmenjél,
A rétektől, a legelőktől messze,
Akkor ott hiába keresel, nem találsz semmit
Szűnik a fény s a Hold árnyéka vetül szívemre.