A roppant tágas lenti sík
Sárgán pislog reám,
És játékszerré törpül el
Alant a kis
Hazám.
Nem látszik már az otthonom,
Hol gyertya lángja ég,
Jó itt nagyon,
De messze még
Az Ég.
——–
Hangyabolynál is apróbbak
Ott lent az emberek,
Szemem sarkában reszketeg,
Kis könnycsepp ténfereg.
Hány célt villant
A messzi köd?
Fény lesz-e majd elég?
Mert látom már,
Hogy messze még
Az Ég.
——-
Ha majd az ember azt hiszi,
A világ mind övé,
És fém madárban pénzért száll
A láthatár fölé,
Gőg és anyag marad neki,
Nincs már Kezdet,
Se Vég…
Akkor még sokkal
Messzebb lesz
Az Ég.