LXXXII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Október 14 2007 14:30:41
Újra, s újra, mond végként miértet,
Mert kérdéseid sora válaszolatlan,
H
Teljes hír
Újraélt tegnapom
Mikor minden holnapból, fárasztó Ma lesz,
S a mának a tegnapja mindig ugyanaz;
Mintha id? megállni látszik, vagy nem,
De halad, s nap, mint nap kétely sorvaszt.
Míg öl, a hiába mondott szó untalan,
Újra, s újra, mond végként miértet,
Mert kérdéseid sora válaszolatlan,
S szótlan gyötör, néma környezeted!
Majd vesztve hangod csak sóhajtod kínodat,
Míg az is ólom-öntött süket fülekre talál;
S végül csak szemed pillantása vágy álmokat,
Mi Jöv?dként, új nap, Holnapodra vár.
Míg Múltam, a holnap mája, másnapon,
S így jöv?m, minden újraélt tegnapom!
20070516
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!