Társtalan évszázadok lankáin dermedt
csend honol, a múlt porlepte tornya
térképek lapján foszladozó tintanyom.
Smaragdsziget útvesztőjében, opálszín
homályban megfeneklett bárka pihen.
Az acélezüst Hold pulzáló fénye vetül
partjának lengedező pálmáira, titok-lakatját
rájuk zárta a magány vaskulcsa. Régi korok
csarnokából felszakadó túlvilági hangokat
ringat hátán a hajnali szél. Borostyánban
nyugvó perc-zárványok lélegzetébe fulladt
suttogásuk a letűnő idő feledhetetlenségébe vész...