Radnai István:
ALBÉRLŐ A HAZÁBAN
azt mondták búval borral gonddal
hogy közben az ország gondja nagy
és kis bogár a légypiszokban vagy
létezel még étkezel s kivagy
ha nem az élet rongyos
és nem akad egy rongyod
nem úgy mint úri dáma
aki szekrényét kirázza
nem ha végképp nincs nincs
a szoba van s a szobaúr
igazak ura akár a létnek
kincs volna paplan ágy de nincs
ja hogy szerinted rongyos élet
csipkéjébe beletúr
rongy a függöny csupa rojt
izzik az ablak szinte fojt
lehet hogy kívül vagy és jön
a gőz szellőzetlen pára
míg fönn a nap kése az úr
és szél se fúj és szél se fúj
azt mondta búval borral gonddal
s a könyvtárban járt kísért a gondolat
és vörösmartyként keserű mondat
keserű pohár fokozza gondomat
egy ország gondja semmiség
enyém vagy tiéd e semmi lét
dörömböl kint a háziúr
új bérlőt hoz és elsiet
új gazdát hoz az ájemef
mi dolgom a gonddal
húzd rá és arréb állj
ne mondd el minek úgyse fáj
állj arrébb egy bokorral