A por selyme
Írta: kolofon Dátum: Július 28 2010 17:53:33
Gy
Könnyű volt gyerekségem veled feltankolni.
Hisz úgy kitalált ez a világ: 90-60-90 ideálnak.
S a torkunk csók-rozé ázásra várt.
Teljes hír
Tollba mondtam ideálom pirkadatnak.
Vadlovakkal jöttek vágyak, elragadtak és
nem volt mit tenni a sok tiszta udvar
rendes ház között, mint veszternhős,
kivágtattam a vadkeletre.
Még lehetett ólmozott benzint kapni.
Könnyű volt gyerekségem veled feltankolni.
Hisz úgy kitalált ez a világ: 90-60-90 ideálnak.
S a torkunk csók-rozé ázásra várt.
Aztán egy rúdtánc-bajnokság
után hirtelen azt mondtad elköszönsz,
mert dolgod van. Majd telefonálsz.
-
Hát persze,
minden ideál annyit csal
amennyit akar.
Osonó ujjammal bordáidon, ˝dolgod van˝
s a cimbalom-ámor tétlen telén
így omlott össze a szabadság.
Minden te voltál:
vadló,
benzin,
csók-rozé,
belőled találtam ki. Várt a nagykorúság, mentem
a világnak: Marseille, New York, San Jose,
kékzsáknyi tenger, mindenhez hasonlítottál:
a cápahalász kék szeme,
az utak vázai,
a házak álmai,
a föld házai,
mindenhez hasonlítottál,
tükörüzenővel pocoklyukba vinni fényt,
mi dolgod volt, ideál.
Talán
fürödni jött hozzád az isten,
vagy ki, miféle sáros gyehennák dísze,
vagy kabóca-szökkenés a végzettől visszafelé,
mire gondoljak, hogy ilyen hirtelen menned kellett.
Eleget várni tudni kell: ˝majd telefonálsz˝
- egy megtorpant élet vékony augusztusán.
Hiába ezer ház és költözés, dióskertekben a varjak.
Ágyam az ablak felé. Visszhangos éjfél a süket
reggelé. Elfuserált feng shui ez az egész.
Mi látszunk
mindig és mindenhol.
Ösvényt rajzol hajadban ujjam ma is,
és ott nyögök
az ívek becirógatott nyughelyén.