Sötét éjszakában megyek Eléd az Állomásra.
Suhannak az árnyak, de nem félek, várlak!
Kitárt karokkal futok eléd, átölellek,keresem
a forró szádat és millió csókkal várlak!
A Holdvilágnál andalogva lépegetünk
összefonódva, hazafelé, elviszlek hozzám.
Kisszobám már rég vár, boldogságunk
beteljesedhetne végre már, ennyi év után!