Világító fároszként ragyog neved
emlékeim parttalan óceánja felett.
Fénye hívogat,kiutat mutat
érzelmek viharába tévedett hajósnak.
S ha csalfa délibáb csupán,
lidércfény hinti varázslatát rám?
Ha nincsen part,nincsen kikötő,
mely hánykódó lélekhajómnak elérhető?
Vajon hova hív az égi fény,
milyen útra induljak én?
Hol lelhetem meg a nyugalmat s békét
mit eddig megtagadtak tőlem az Istenek?