A tépett, bús levél
Írta: Antoinette Dátum: Július 30 2010 19:36:15
Gy.
A lankákon fák, mint egy zöld tenger.
A lombok között rengeteg emlék,
melyeknek hangja suhan, mint a szél,
a dombon egy lehelet útra kél...
Teljes hír
A lankákon fák, mint egy zöld tenger.
A lombok között rengeteg emlék,
melyeknek hangja suhan, mint a szél,
a dombon egy lehelet útra kél...
Nincsenek a növények, alszanak,
nincsen nappal, nem legelnek marhák,
nincsenek felhők, itt nem lesz vihar,
nincsen meleg, nincsenek fiókák...
Egy fehérre meszelt házikó van
e gyenge fák lanyha gyűrűjében.
Zaj töri meg az erdei csendet,
halkan fény villan a sötét éjben.
Árnyék vonul el a Hold fényében,
szellő futkos a füvön kacagva.
Szoknya suhog és cipő kopogtat,
felébred a föld az égi kacajra.
Az árny kezében néma, bús levél,
görcsösen szorítja markában azt,
bagoly huhog, keserűn énekel,
de nem hallgatják az éji panaszt...
Egy percre még megáll, és visszanéz,
hajából kihull egy vörös rózsa.
Előtte a bús, csendes gémeskút,
mögötte ravasz, kései óra.
Kicsi leány, gyere inkább vissza!
így szólt a szomorú, öreg paraszt.
A lány kezében tépett, bús levél,
görcsösen szorítja markában azt...