Radnai Istvan:
A LÉ(T) HATÁRAI
jártam hegyen szakadék szélén
és íme város nőtt a semmiből
lakótelep habár a bádog
kapuja senkire sem tátong
ahol a fák törzse kidől
szakadék a város penge élén
kerete fa mit ad az erdő
főzni lehet sütni enni felnő
behálózza a kéjes műanyag
mint panelek spontán erkélyén
szűk falakra nőtt kinőtt nyomor
messzire harsogó korgó gyomor
s amikor alább hagy madárdal nesz
palackjából szellem a mámorító
kést orgiát üzekedő szesz
terjeng dús tanyáktól nem is távol
villák üdülők drága szállodák
árnyéka holdfényben rávetül
tenyér nyüzsög elő féreg a fóliából
arcára sápad a pír hevül
egy tányér leves l
kimérve a blahán
mentő fékez egy segélyező talán
fekete varjúraj lepi az utcát
a sarkon feltűnik a napi segélymunkás