Ment, csak az idő volt a kísérője
Arra gondolt ha az álmok utólérik
Mindennek vége…
Pedig ő is szeretett álmodni,
S akkor titkos magányának szeretője lett
Imái!
Állig betakarták!
S mikor a boldogság kék felhője
Mindent betakart.
Kukorékolni kezdett egy kakas.
Friss fű harmatába magmosakodott,
Botját kezébe vette.
Birokra kelt a felkelő Nappal.