Ott hol hiszem, hogy Te vagy
Még a vonatok sem járnak,
Minden üveg s annak mutatik...
Zúzmara borítja a fákat.
Évről évre messzebb érezlek,
S mint maradékot toldalak,
Már lemondtam mindenről...
Én a vesztes hadjárat.
Emlékeimen sajnálkozom,
Jaj, de felejteni nem akarnám,
Az embernek ez a sorsa...
S majdnem minden egy hibába torkoll ám.
Bár sose állna meg a havazás,
A fenyvest fehér körmébe fogja,
Ott hol hiszem Te vagy...
A meteoritok, a barbárok uralkodnak évezredek óta.
Minden évben várom Én,
Havazzon, hogy látni tudjalak Téged,
Csak figyelnem kell és hallgatni...
Jaj, lassan már semmire sem emlékszek.