Lázasan, égőn várlak...
Egyre hevesebben ver a szívem-
hamarosan érkezik a kedvesem!
Egyre lázasabban, élőbben dobban,
mi lesz majd, ha végre elém toppan?
Örülni fog nekem, csillogni fog szeme?
Magához ölel majd két puha keze?
Mondja - e majd, hogy gondolt rám?
Homlokomra ad - e csókot, puhán?
Vagy csak néz- de szemében látom
örömét, s hang nélkül is meghallom,
mit szóval nem mond, de tekintete mesél...
s az többet jelent nekem mindennél!
Belőlem folynának a szavak,mint áradat,
nélküle hogy éltem meg a napokat...
De tudom, percekig csak némán bámulom...
időbe telik, míg túljutok a kábulaton.
S utána sem a szavak indulnak először,
hanem kezemmel simítom arcát, többször...
Szemem elmerül tekintete mélyében,
szívem lebeg az általa kibocsátott fényben.
Egyre hevesebben ver a szívem -
vajon mit látok majd szemében?
Egyre lázasabban, élőbben dobban-
felolvadok -e ölelő karjaiban?
2010.július 31.