Persze, szépek az emlékek,
Mikor arra kérlek,
Mesélj nekem magadról,
De foltokkal eltakart rongyos ruhádon
Letelepedett bánatod
Üvölt felém fagyos haragodtól.
Komótosan építed félelmeid falát.
Abbahagyod. Menekülsz.
Már érzed a régi emlékek illatát.
Csendes szigetként látom alkonyod,
Mikor félve félre lépsz,
Hogy áttáncolj világodon.