Lelkem üres vásznára
Megfestettelek
Finom vonalakkal képzeltelek el
Puha ecsetvonásokkal
Kényeztettelek el…
Ecsetem most a toll
Mi lélekig hatol…
Szemednek az éj csillagát loptam
Mosolyogtam
Míg ajkad bársonyát rajzoltam
Arcod rózsáit tűzpirosra kentem
Nyakadon édes illatot kerestem
Füledbe ültettem szerelmem dalát
Visszhangozzon neked egy életen át…
Megfestettelek
Légy léleklakóm
Ha szétfeszít a magány
A düh
Lehess bennem
A remekmű
Lényed fénye legyen
Életem reménye
Ideaként hordalak magamba
Imádkozom, ölts formát
Kietlen valómban…
Addig is befele sírok
Hogy érinthesselek
Könnyeim selyme
Fedjen lágyan el…
Megfestettelek
Lelkem vásznára
Szivárványszínekkel
Gyönyörű festményként
Hinni akarom, hogy lesz részem
Benned valóságélményként
Is…