Gyöngykagyló-ballada
Írta: gosivali Dátum: Október 15 2007 11:55:32
V
A gyöngykagyló is
hiába tárja szét vágyón
kincsét?l megfosztott ölét,
Teljes hír
Gyertyaláng játssza el
néha még
bús árnyjátékával
nélküled élt,
de éjszakánként még
valóságnak remélt
esdekl? álmomat:
jöttödet,
a hiú reményt,
halott boldogságomat,
mi reggelente
néma könny,
t?nt álom marad,
s nyomában a
vágyott érkezés
csak üres, sötét,
reményvesztett,
magányos ébredés…
A gyöngykagyló is
hiába tárja szét vágyón
kincsét?l megfosztott ölét,
már elpártolt t?le
a szerencse:
egyetlen kincsét
a gyöngyhalász
örökre hazavitte,
és a medd?,
kifosztott kagyló-anyó
kábultan bolyong a parton
viharverten, -
mint törött hajó
vitorlák nélkül,
partra vetetten -
drága kincsére
hiába vár már hosszan
minden pirkadatban,
s esténként is
a lebukó nappal…
Ott vár az éjben is,
mint ?rült, ?sz anya,
ki hiába várja
a fiát haza,
de ott áll a parton
minden éjszaka,
ha ismer?sök gúnyolják,
nevetik is,
és mögötte
suttogják titokban:
- ? az…
megint ott áll,
némán, mozdulatlan,
és énekelget
magában valami
altatót, vagy balladát
halkan…
Talán a fiát hívja ma is
minden könnyes dalban,
kit itt találtak, -
sok éve már -
a habokban,
holtan…