M
(TÉL)
Édes szerelmem, Bella,
mint sápadtan is gyönyörű Múzsa,
mint fehér, selymes hó,
hozzád szól e suttogó óda,
hozzád száll az égen,
feketéllő éjszakákon át...
simítja arcod lágyan,
s csókkal kíván jó éjszakát.
(HALOTT)
Út mentén a halott,
szeme, keze, lába megfagyott,
arcára bámulok;
hála... hála, hogy nem te vagy ott.
(KISFIÚ)
Nappal, zajos utcán
meglökik és elesik;
felsegíted, míg ujjai
hátad mögött egymást keresik.
(HASONLAT)
Szeretsz? olyan vagy, mint
szomjas toroknak az életadó víz.
(MESE)
Leszállt a földre a Hold,
álmaidat őrzi oly híven;
de mégse! hiszen őrzöm én,
s simítom arcodat szelíden...
ha mindez csak mese,
én megtagadom a valóságot.
(ÉJSZAKA)
Feküdj nyugodtan. Tudod,
ha félsz, csak szólj és eltakarlak.
Szeretlek téged. Maradj...
ne tarts attól, hogy megtagadlak.
(ERDŐ)
Zörög az avar, reccsen
alatta az ág,
ha néha oda lépünk,
hol magasabb a halom,
édes, gyönyörű Bellám...