Száz sebből vérzek, míg szélmalomharcomat űzöm,
Át nappalon, át éjszakán, viharon, tűzön,
S a heg nem gyógyul, csak gyötör, és sajog, és úgy fáj;
Kiszáradt vászon lesz tőle az édeni táj...
Száz sebem patakvérzik, ámde hintsd tovább sóval,
Majd temess el engem, s te élj tovább a jóval.