Búcsúzom
(Temetem a múltam)
Az igazság szűkülő dézsájában,
szőlőszemeit taposom a múltnak.
Lábam elmerül nedves világában,
vegyes élmények fel is, le is húznak.
Szeretet aranylyukú rostájában,
valódi barátság méltón fennakad.
Szitáján áteső csillaghullásban,
képmutató emberhad alulmarad.
Sok csodás emlékem ábrándként kísért,
kevés ember van, ki valóban megért.
Szívemet mérgezi hamis szó tüske,
Lelkemet emészti elmúlás tüze.
Temetem múltam az idő ösvényén.
Bocsánatom győz sérelmek örvényén.
(2010-08-03)