Szívfacsaró
Írta: Hullocsillag Dátum: Augusztus 04 2010 05:26:13
H

Egyedül csend – oly szívfacsaró;
Magányos sír, betakarja hó.
Kint hideg van, jéghideg tél,
Holnapot már csak egy dallam remél...

Teljes hír

Egyedül csend – oly szívfacsaró;
Magányos sír, betakarja hó.
Kint hideg van, jéghideg tél,
Holnapot már csak egy dallam remél...
Ahogy játszott az ég,
Ahogy tündökölt rég,
Úgy fog csillámlani tán egyszer még.
Egyszer még felkel az élet,
Egyszer még láthatok szépet,
Egyszer még másképp leszek, egyszer még szeretek,
Ebben kell, hogy higgyek:
Hogy egyszer talán felébredek.

Egyedül még, hideg és sivár,
Téli táj alatt elhagyott vár;
Hideg falak, hideg kövek,
Szívemben tüske: jégvirág-cövek...
Ahogy elfogy a tél,
Ahogy langyul a szél,
Bennem egy szikra is akképp remél.
Egyszer még felkel az élet,
Egyszer még láthatok szépet,
Egyszer még másképp leszek, egyszer még szeretek,
Ebben kell, hogy higgyek:
Hogy egyszer talán felébredek.

Ma még a tél, de holnap a nyár,
Virágba szökik a néma szár,
Színre fakad, szirmokat bont,
Új köntösű varázst jó szívvel ont...
Ahogy ragyog a rét,
Ahogy suttog igét,
Felolvasztja úgy a kövek szívét.
Egyszer még felkel az élet,
Egyszer még láthatok szépet,
Egyszer még másképp leszek, egyszer még szeretek,
Ebben kell, hogy higgyek:
Hogy szívfacsaró már nem leszek...