lelki kincs
Írta: mimone Dátum: Augusztus 04 2010 12:37:28
Z
egyre távolabb kerülünk a szótól,
lelki kinccsé váló arany
minden ki nem mondott szavam.
Teljes hír
reményvesztett prófétaként'
állok itt a küszöbön
két évtizedet hajtott,
a már csorbult ösztönöm.
vén 'párizsik tucatját
nyomták le a torkomon,
munkám kenyerét börtön'hősök
kenik szét a falakon.
nyomorék vasfillér, lassan elvész
a zseb alatt.
holtvágány az akarat,
számon látszik a maszat
mikor siklik ki a falat.
ránctalan idő épít homokvárat,
a szeretet az előszobában, fáradt.
ereimbe költözött a tudat,
vaságyával keményen döngeti
a már megrepedt falat.
századom rom'kertjében
zokogva hullik le a vakolat.
körülöttünk keringenek a molyok,
míg derekunk folyton inbolyog.
egymás vérét isszuk..
egyre távolabb kerülünk a szótól,
lelki kinccsé váló arany
minden ki nem mondott szavam.
nincs már harc, csak mező
hol a pipacs is vértől tündöklő,
s hol virág csak könnyektől nő.
s ahol nem segít az irtás
s nem dalolnak már pacsirták.