nyújtózom feléd
naívan hiszem, most elérlek
pedig csak eltaszítlak
mint megbillent csónakot az ár
tébolyult folyón
csatakos a kín
mint Don Quijote erőlködöm
érted újra és újra
s kötelet vetek a reményre
hogy fennmaradjak
véges állapot
tudom, s a kötelet meglehet
kioldom egy szép napon
talán szerdán, vagy csütörtökön
-ez szabadesés-