Ma vibráló napfény helyett
vad vihar kerekedett,
eső verte a kertemet.
Pillantásnyi idő alatt
zápor űzte el a nyarat,
sirathatom szép napomat.
Villámokat szór az ég
a mennydörgés is ideér
s keményen koppan a jég.
Szélbe hajolva sírnak a fák
jég szaggatja dús lombjukat,
leveleik könnyként hullanak.
Fekete felhők széllel szállnak
még sűrű cseppek záporoznak,
de felettünk már ragyog a Nap.
Földre hullott esőpatak
keresi magának az utat,
hiszi,hogy messzire juthat.
Sodorja a kavicsokat
fölemlít egy régi nyarat
s csacsogva tovaszalad.
Akkor izzó augusztus volt
a vihar lelkemben tombolt,
azóta öntöm dalba a bánatot.
2010.aug.3.