(Este)
Szeretőd leszek, ha kéred
óvlak és ölellek féltőn,
s örökké szeretlek téged.
Reggelig védelek híven,
simogatlak kényeztetőn,
és megcsókollak szelíden.
(Éjszaka kettesben)
Aludj csak nyugodtan, kedves,
éberen vigyázom álmodat,
nem kell, hogy félj, csak aludj, szívem.
Nem árthat neked e falak közt
senki, míg felkel majd a Nap,
mert én életem áldozom érted,
mert én rég neked adtam a szívem,
lényed rajta örök nyomot hagy.
(Hajnalpír)
A hajnal laza vörös függöny,
puha ágyunk köré feszült ki;
arcod csodás ragyogásban ég,
s nem veheti el tőlem senki,
hisz azt mondtad, szeretsz engem;
s én elhiszem minden szavadat...